A napomat munka közben könyv olvasásával éltem túl,minden szó egy apró emléket juttatott eszembe,fájt.Volt,hogy a sírás kerülgetett.Miért hiányzik ennyire,miért érzek ekkora ürességet?
Az egész napos arcra erőltetett mosoly is már nehéz volt,főként úgy ,hogy ritka buta embereket fújt be a szél a borozóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése